Amióta kicsit jobban belemerültünk a Golden retriver képzésébe, egyre többször hallottuk, hogy osztrák szomszédaink mennyivel előrébb járnak hozzánk képest. Nagyobb golden retriever klubos tagság – épp ezért persze nagyobb anyagi bázis is -, több tréning lehetőség, ezért több képzett gazdi és kutya. Érthető módon így náluk a Working Test-ek és Field Trial-ok is ismertebbek, népszerűbbek, mint Magyarországon.

A képzés két napos volt Grafenegg-ben, illetve nem sokkal mellette. Volt szemináriumi rész és persze gyakorlati oktatás is. Egyébként náluk ilyen alkalmakkor azok, akik már részt vettek az előírt számú és típusú szemináriumon, vizsgát is tehetnek. A vizsgát követően kvázi “hivatásos” retriever trénerként is dolgozhatnak. Most is volt 2 vizsgázó, akik sikeresen szerepeltek. (egyrészt a kutyáikkal is meg kell mutatniuk, mit tudnak, valamint a képzés vezetője mellett is tevékenykednek, segédkeznek, amit szintén értékel a “vizsgabiztos”)

A két nap klasszul meg volt szervezve (ez jórészt Herbert Steinschaden-nek köszönhető), nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, és kicsit meglepettek is a résztvevők. Valljuk be, nem sűrűn járnak át hozzájuk Magyarországról golden retriever tréningre. 🙂 Itt található további infó, ha valakit érdekel: https://www.retrieverclub.at/cms/index.php?page=973 A tréninget Keller Athanasios tartotta.

A feladatokat tekintve nem volt lényegi különbség (de klasszak voltak, látványosak is, élvezetesek is, persze mindenkinek a maga szintjén). Ami különbség volt, az is jórészt a tréning helyszínének köszönhető, ami viszont nagyon megtetszett nekünk.

A feladatokat egy a retriever klub által bérelt területen gyakoroltuk. A hely maga nem volt túl nagy, talán 20 méter x 100-150 méteres, jelképesen elkerítve a körülötte lévő megművelt (kukorica, búza, szőlő) földektől. Viszont úgy alakították ki, hogy ezen a kis helyen is szinte minden feladat gyakorolható legyen, különböző nehézségi fokokkal is. (kivéve a vizes feladatokat) Volt fa, bokor, kis sövény, nyírt füves rész, félig nyírt füves rész, kis területen meghagyott magas fű, egy vékony sávban meghagyott magas fű, akadály imitálásához (ugrás gyakorlásához) használható háló, pad a sorukra váróknak, stb. Egyszerűen, tisztán, okosan kialakítva minden. Annyira megtetszett, hogy egyszer, ha tehetem, én is csinálok egy ilyet. 🙂

Mivel én nem beszélek németül, Éva viszont igen, eleve csak őt neveztük a szemináriumra. A résztvevők között voltak páran, akik ismerik az új magyar golden retriever klub vezetőségünk néhány tagját is (Kószó Robit, Király Olivért) meg a Böszörményi házaspárt (Andit és Zsoltot), akikről nagyon elismerően nyilatkoztak. Ezt jó volt hallani, és jó lenne látni is majd egyszer, hogy sok munkával itthon is hasonló szintre jut a retrieveres élet.

Egyébként továbbra is szeretettel várnak mindenkit! 🙂