Végre elérkezett a pillanat, így útra kelhettünk Franciaországba, hogy Ginny találkozhasson Furyo-val. Hosszú út várt ránk, mivel a du Bois de la Rayere kennel északon van, a belga határ közelében. Elkísért minket Eszter, Mira gazdija is.

Nagyon vártuk már a találkozást Furyo-val és Bruno-val (a kennel tulajdonosa), és persze nagyon kíváncsiak voltunk a többi kutyájára is.

Kicsit izgalmasan alakultak a dolgok, mivel a találkozó egybeesett a legnagyobb kutyás kiállítással, a Crufts-sal, ahová Bruno is nevezett kutyákat, így nemrég még az sem volt egyértelmű, hogyan oldhatjuk meg a találkozót. Furyo ezúttal nem volt nevezve (különben utazhattunk volna Birminghambe 🙂 ), és Bruno is csak csütörtökön indult útnak, így vele is tudtunk szerdán találkozni. Bruno nagyon kedves, közvetlen volt, minden kérdésre szívesen válaszolt (volt pár belőle, mert nagyon sokat lehet tanulni egy ilyen tapasztalt és sikeres tenyésztőtől), megtudhattuk, hogy ő milyen szempontokat helyez előtérbe, mik a legfontosabbak számára a tenyésztés során. Láthattuk, megtapogathattuk, simogathattuk szinte az összes kutyáját. Azokat, akiknek egy részét eddig csak fotókról csodálhattunk meg, most alaposan megnézhettük őket. Fantasztikus kutyák! Lisbeth (Dolce Vita du Bois de la Rayere, az egyik kedvencünk), Esmee (Fly to Eternity du Bois de la Rayere) és Jaxon (Fashion du Bois de la Rayere) már útra készen álltak, frissen kozmetikázva. Pénteken a Crufts-on Lis nyerni is tudott az osztályában és Esmee pedig második lett, ami hatalmas eredmény minden kutyatenyésztő számára!

Persze nagyon kíváncsiak voltunk Furyo-ra, Ginny választottjára is. Furyo egy igazi “úriember”, nem ront ajtóstól a házba. 🙂 Szerencsére Ginny-nek is nagyon tetszett a “pasi”, így minden rendben zajlott szerdán és pénteken (ekkor volt a 2. alkalom) is. Pénteken Bruno már Angliában volt, így a segítőjével (kennel helper, egy fiatal lány) intéztük a dolgokat. Neki Furyo (illetve Fufu, így hívta 🙂 ) a kedvence. Mind a külseje, mind a természete miatt. Elmondása szerint Fufu remek baby sitter is, mindig figyel a körülötte lévő többi kutyára (kicsikre és nagyokra egyaránt), és ha valami probléma van, akkor egyből szól nekik, hogy jöjjenek. Emellett egy bújós, kedves maci, és persze gyönyörű. 🙂 (az igazsághoz hozzátartozik, hogy épp most vedlik, kozmetikázva sem volt, így nem volt a legjobb formájában – ezért nem is nagyon készülhetett róla kép -, de a lényeg így is jól látszott) Szóval minden a legnagyobb rendben zajlott, ezért bizakodva várjuk a fejleményeket, kb. egy hónap múlva már okosabbak leszünk.

Csütörtökön pihenőnap volt, így ha már a közelben voltunk, elmentünk egy kis városnézésre és sétáltunk egy nagyot Brugge-ban. Gyönyörű város, fantasztikus épületekkel, kis csatornákkal, mint Velencében. Ha valaki teheti, akkor látogasson el ide, megéri.

Szombaton a hazaindulás előtt még megálltunk megnézni kicsit egy közeli kiállítást (valóban nem vagyunk normálisak 🙂 ), mert kíváncsiak voltunk rá, itt hogyan zajlanak a dolgok és milyen kutyák vannak. Érdekes volt, jó volt, főleg, hogy majdnem Évának kellett bevinnie Bruno egyik kutyáját, Ghost-ot a ringbe.:) Nem maradtunk a végéig, mert még nagyon hosszú út várt ránk, de megérte ez a kis kitérő is.

Ha minden szerencsésen alakul, akkor májusban megszülethetnek a kicsik, addig pedig szurkolunk, hogy minden rendben legyen. 🙂