Őszi vadásztábor Debrecenben

Na, de kezdjük az elején.

Elérkezett az őszi Golden retriever tábor ideje, most csak Szamócával vágtunk neki a hétnek. Nekem sajnos előbb kellett hazajönnöm mint Zsoltnak, így nem hoztuk Angiet, Timi barátnőnk kutyáját. Nagyon jól éreztem magam, de a nyár után nagyon furcsa volt, hogy én csak külső szemlélőként vehetek részt a képzéseken. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor komolyan érlelődni kezdett az „akarok egy saját kutyát” gondolat. 🙂   Vasárnap kutyás vadászattal zárult részemről a tábor. Kicsit tartottam a dologtól, részint én is egy betonon felnőtt, magassarkús nőszemélynek tartom magam, másrészt Szamó is elég fiatal és tapasztalatlan. Mi lesz, ha megsérül, ha beteg lesz, ha nem talál semmit és ő is elveszik, megijed vagy megeszi egy fácán…??? Zsolttal sem mertem megosztani aggodalmaimat… azt hiszem jobb is. 🙂

Szamóca példásan viselte magát, nem veszett el, nem lett semmi baja (nem úgy mint szegény Balunak, akit orvul megtámadott a nád) némi fáradtságot kivéve és a fácánt is ő hozta, nem pedig fordítva. Eszméletlenül büszke voltam, amikor a mezőn átrohanva én kaptam a dögre lőtt madarat Zsolt helyett… a sebzettet meg neki vitte. 😛

Szamó számára az egyik feladatot a gazdik nádban való keresgélése jelentette (a Golden retriever ma már a hajtásban is részt kell vegyen), nem mindig értette, mit is keres ő itt valójában, eddig sosem kellett madarat felhajtani, aztán meg azt nem, hogy miért olyan magasról esnek a madárkák. (tréningeken kissé más a helyzet és magasság 🙂 )

Egy valami bizonyos, Szamó nem volt a legjobb hajtó (olykor nem boldogult a sűrű náddal), de sohasem láttam a kutyám ennyire szépnek és nemesnek, mint ott, akkor.

Két gyönyörű elhozással zártuk a napot, mindhárman átestünk a tűzkeresztségen.

Nagyon tartottam tőle, de hihetetlen élmény volt. A survivor túra a nádban, Szamó hihetetlen szépsége, munkakedve, a vadászok, a segítők és golden retriever kutyás társaink kedvessége…. Azt hiszem jövünk még…

Ps. Zsolt és Szamó két nappal később sikeres VAV-ot (Vadászati Alkalmassági Vizsga) tettek. Azt hiszem túlságosan is belejöttek a vadazásba… Zsolt azóta vadásztanfolyamot fontolgat… mi lesz még itt??? 🙂

Éva